Írhatnám, hogy kisgyerek korom óta a földeken nőttem fel. Meg azt is, hogy reggel hatkor iskola előtt már a malacokat etettem. De nem lenne igaz. Első ízben fiatal felnőttként kezdtem ismerkedni a kertek világával, de nem mondom, hogy mérhetetlenül érdekelt volna.
Évek teltek el, gyerekem született, aztán kamaszodni kezdett. És rengeteg tojást evett, mert sportolt is mellette. És mivel fiú, úgy evett, mintha nem lenne holnap. Gondoltam, legyen tyúk, mindenütt van faluhelyen, csak nem olyan bonyolult.
Megépült az első tyúkól, igazi falusi verzióban. Vagyis amit találtunk otthon, abból raktuk össze. Mit tudtam én az ülőrudak vastagságáról, a tetűről, vagy arról, milyen tojóláda kell nekik? Semmit. A kifutó ajtaja a gyerek régi kiságyának egy darabja lett. Esténként becsuktuk őket, reggelente kiengedtük. Délután grasszálhattak a kertben, kapirgáltak. A Tyúkudvar bloghoz néha tanácsért fordultunk – sajnos már nem frissül, pedig remek iránymutató volt, hogy együtt oldjuk meg a problémákat. Néha volt indiai futókacsa is, néha elpusztult egy-egy, de alapvetően békében éltünk, mi meg a tyúkok.
Valahogy így kezdődőtt a dolog. Aztán lett Hügelkultúrás magaságyás, palánták mindenütt. Lett kivi meg datolyaszilvafa – amit egyáltalán nem értek, miért nem terjedt el, hisz fantasztikus növény – telente meg a télikertbe cipeltük be a hideget nem szerető leandereket.
Évek teltek el így, agglomerációs kiskertezéssel. Aztán egy sokkal nagyobb kertbe hozott az élet. Ahol az évek alatt lett egy csomó ágyás, és egy csomó tapasztalat vele együtt. Mára már van üvegház, hatalmas csirkekifutó – rendes házzal – volt már kotlós, megtanultam csirkét vágni – na jó, inkább feldolgozni. Aztán lettek bárányok is. A történet nem volt mindig sikeres, volt olyan nyár, hogy öt fiatal juh került a freezer camp-be, de aztán ebbe is belerázódtam. Nem mondom, hogy mindent tudok, sőt. Nem mondom, hogy csak úgy lehet csinálni a dolgokat, ahogy én szoktam. A növények és az állatok egy dologra megtanítottak. Vagyis kettőre. Türelem és alázat. Na meg sok megfigyelés.
Azért indult ez a blog, hogy megmutassam, egyrészt bármekkora kertben lehet öröm és szórakozás a kertészkedés, másrészt, hogy segítsem azokat, akik elakadtak az úton.
Üdvözlet! Ez egy hozzászólás.
A hozzászólások moderálásához, szerkesztéséhez és törléséhez látogassunk el a honlapunk vezérlőpultjának
Hozzászólások menüpontjához.
A hozzászólok avatarját a Gravatar biztosítja.